A szívem hív, hív
Brunner Győző, Fogarasi János
Lépked, lépked már az ősz, a fejünk felett van.
Rettenetes kezekkel szakít el a nyártól.
Bánom, bánom szerelmem, bánom, bánom szerelmem,
a szívem hív, hív.
Egy nyáron át szerettél, azt hittem elég volt.
Rettenetes kezekkel dobtalak magadtól.
Bánom, bánom szerelmem, bánom, bánom szerelmem,
a szívem hív, hív.
próza: Kösz, kösz, köszönjük.
Ezzel a mai esténk véget ért.
Szevasztok. A viszontlátásra
