Dalomba bújsz
G. Németh, Molnár Tamás, Nemeth George Tibor, T. Törnholm, Thornholm Thomas Anders
Tisztul az ég, újat ígér
Csak a múltunk már bárhogy is volt te meg én
A távolban kelsz, fázom ha kell
De a versem még így is csak téged rejt
Mindig csak hív, nem léphet így
Nem szabadul
Ha dalomba bújsz, hisz többé nem mozdulsz
A szavak a lánc, a sorok a rács
Mit a rímeknek fojtó börtöne zár
Hogy ne menekülj
A szívemen ülsz
Ha tőled zeng, minden húr itt belül
Csak folyton zúg
Nem nyugszik, nem halkul
Nem szabadul
Ha dalomba bújsz, hisz többé nem mozdulsz
Mennék ha új út vár
De nem hagyod, hisz bárhol jársz
Még fáj a szó
Mert annyi emlék húz közel, hajszol
Ha dalomba bújsz, hisz többé nem mozdulsz
Ha dalomba bújsz, ha dalomba bújsz
És onnan többé nem mozdulsz
A dalomba bújsz.
