Kell, hogy várj
Pásztor László, S. Nagy István
Szemedbe könnyek, haragszol rám,
hogy el kell menjek nem az én hibám.
Kell hogy várj, várj is meg,
ne félj újra vissza jövök,
de addig írj gyakran írj,
így szerezz egy kis örömöt nekem.
Kiszáradt torkom és ég a szám,
utolsó csókom gondolj majd rám.
Nevess, hisz így szeretlek,
vidámnak és kedvesnek
lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
de könnyet elviselni,
ha rád majd így emlékezem.
Titokban sírhatsz egy kicsit még,
na jól van most már ennyi elég.
Nevess, hisz így szeretlek,
vidámnak és kedvesnek
lássalak, ha nem leszel velem.
Nehéz most messze menni,
de könnyet elviselni,
ha rád majd így emlékezem.
