Reménytelen szerelem
Manuel, Szegvári József
Ártatlannak indult a mi történetünk,
Szemedbe néztem mélyen, s megremegett szívünk.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
Ha megvígasztal téged, ez több, mint egy kaland,
Csókjaidnak íze felkelti vágyamat.
De mind a ketten tudtuk, nekünk már nem szabad,
Mert mást rendelt az élet, de kár hogy másikat.
Reménytelen szerelem, a másé vagy Te már,
Szívem mélyén akarom, gyötör a kínzó vágy!
Elbánt velünk az élet, a sors oly mostoha,
Reménytelen szerelem, ne múljon el soha!
