Átkozott éjjel volt
Manuel, Szegvári József
Csodás nappalok, csodás éjszakák, forró vágyak...
Fogtam két kezed, néztem szép szemed, de másra vágytam.
Egyszer vége lesz- mondtam csendesen-, élj a mának!
Lehet, vége lesz, holnap nem leszek, és ez fájhat.
Átkozott éjjel volt, nem sütött ránk a Hold,
Hiába kérted, ne hagyjuk félbe.
Lehet, hogy tévedtem, nem kell, hogy így legyen,
Ha nem lenne vége, az mindent megérne.
Bárhogy szenvedek, most hát mit tegyek, nagyon bánthat.
Én már szégyellem, miért is jó nekem, ez csak árthat.
Egyszer vége lesz- mondtam csendesen-, élj a mának!
Lehet, vége lesz, holnap nem leszek, és ez fájhat.
Átkozott... megérne.
Átkozott... megérne.
Átkozott... megérne.
