Kirakatélet
Pál Benjámin, Prommer Patrik, Hujber Szabolcs
Kopott szó ajkamon
Mögötte halvány tartalom
Mint szürkületben csillagok
Melyeknek fénye nem ragyog
Fátyolos értelmét
Bárcsak egyszer meglelném
A valóság kényszerképzetéből
Végre feleszmélhetnék
Kaparom a felszínt
Ott lesz alatta a lélek
Nem lesz valódi az érzés
Hogyha kirakatban élek
Védtelen vagyok én
Magammal szemben mit sem ér
Ha elzárkózva, csonttornyomba
Nem jön a felismerés
Az értelem ördögszekérként vágtat
A szellemi pusztán
Se porfelhőt, se semmi mást
Nem von réges-rég maga után
Kaparom a felszínt
Ott lesz alatta a lélek
Nem lesz valódi az érzés
Hogyha kirakatban élek
