Visszatáncoltál

Milyen is az íze az esti csóknak?
Milyen is a vágyban úszó csónak?
Nem a mi hibánk, hogy az ami ma bánt;
Hitted, hogy felemel, de visszaránt.

Hova is tűnhetett a reményem
Elvihette a szél én tőlem
Feledem a hibád, de tudd meg, ami bánt,
Hogy átvertél oly sok éjen át.

De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
Visszatáncoltál
Hozzám visszatáncoltál

Milyen is a régi háttérképed?
Szívemből a szépet visszakérted
Itt marad, ami fáj és ez az akadály
Tudom, majd múlik, csak ne nézz rám

Magamra húzva az illatod
Veled úszni már nem bírok
Elmondtam, ami fájt, nem keresve hibát
De mától az utadat magad járd!

De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
Visszatáncoltál

Tudom, hogy a szép emlékek összekötnek
Tudom, hogy fáj majd, ha visszalöklek
Abba a tóba, honnan ered a szó,
Ami után azt mondod, ez nem így jó.
Tudom, hogy a szereped a félelem
Épp most veszítesz el engem, azt hiszem,
De ha félsz tőle, minek keresel mást
Miért nem teszed meg a végső vallomást!?

De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
De má-á-ár, belém láttál
Egy tőrt forgatva bennem
Hozzám visszatáncoltál
Visszatáncoltál
Hozzám visszatáncoltál
Visszatáncoltál
Visszatáncoltál

Bennem eddig tartottál
Most mégis visszatáncolnál