Remény
Görgős Péter
Halott fák között oson,
Hűs, hajnali szél,
Halott testeken marad,
Fagyott dér.
Kiontott, bíbor vér,
Kéz, mely védelmet kér,
Nem maradt más számukra
Csak a remény...
Éjfél, havat hord a szél,
A csend megbékél,
Halottak szavát,
Őrzi az éj.
Nincs már semmi sem,
Halott szívverés,
Árva gyermek kéri
Adj reményt...
Mégis felragyog a fény,
Gyémánt csillagok mélyén,
Ezüst holdfény udvarán,
Tó tükrén.
Csendet hoz a békés éj,
Holtakra vonja rá leplét,
Tündérkéz a gyermeknek,
Nyújt reményt...
