Köszönöm
Komódi Károly, Szénási Miklós
A kezemet megégettem,
Mikor szemem elé tettem,
Úgy ragyogtál fényesen.
Egy csillag elpusztit téged,
Úgy szeret s megérint érzed
De a zene veled marad.
Köszönöm, hogy megértesz engem.
Köszönöm, hogy szeretsz,
A szived csak az enyém.
Köszönöm, hogy velem nézed
A végtelent, ami körülvesz téged
És csak az enyém.
A szived dobol, a véred
Úgy szalad, majd utóléred
De hajnalban visszatér.
A kezem a szememet védi.
Az ember nem mer belenézni,
Eléget,de ő veled marad.
Köszönöm, hogy megértesz engem.
Köszönöm, hogy szeretsz,
A szived csak az enyém.
Köszönöm, hogy velem nézed
A végtelent, ami körülvesz téged
És csak az enyém.
