Az Óceán I. (A harmadik Nap Hajnalán)
Az eső két nap óta ömlik szüntelen.
Vagyunk a harmadik nap hajnalán.
A cirkusz elvonult, elmúltak az ünnepek.
A sátrak helyén óceán.
Mikor ébredsz, én már nem leszek közel.
Ne sírj és ne gyűlölj. Még látsz talán.
De itt már túl nagy a csönd és túl sok a felejtés.
És egy nap elnyel az óceán.
Nincs több idő, mozdulni kell.
Nem jön több álom, és nem jön több jel.
Itt az idő, mozdulni kell.
Csak tudunk-e hinni még valakiben?
Nincs több idő, mozdulni kell.
Nem jön több álom, és nem jön több jel.
Itt az idő, mozdulni kell.
Csak tudunk-e hinni? És van-e miben?
Minden történet, és minden elmúlt nap,
minden emlék a helyén van ma már.
Ami fontos volt, az úgyis megmaradt.
A többit őrzi az óceán.
Nincs több idő, mozdulni kell.
Nem jön több álom, és nem jön több jel.
Itt az idő, mozdulni kell.
Csak tudunk-e hinni még valakiben?
Nincs több idő, mozdulni kell.
Nem jön több álom, és nem jön több jel.
Itt az idő, mozdulni kell.
Csak tudunk-e hinni? És van-e miben?
