Zúg a fenyves a Hargitán
Tóth János István
Zúg a fenyves a Hargitán,
Sírdogál az édesanyám,
Sirat engem, hűtlen fiát,
Akit soha többé nem lát.
Új hazát kellett keresnem,
Mégis földönfutó lettem,
Nincsen hely, hol megpihennék,
Éjjel-nappal fáj sok emlék.
Miért büntetsz, Isten, engem,
Miért kell így megszenvednem,
Nem ártottam, s nem vétettem,
Nyugtot mégsem lelt a lelkem.
Gyökértelen sodor a szél,
Szabadságom semmit nem ér,
Visszasírlak, régi hazám,
Zúg a fenyves a Hargitán!
Visszasírlak, régi hazám,
Zúg a fenyves a Hargitán!
