Tudom, hogy térdre hullni szégyen (Prisoner of Love)

Tudom, hogy térdre hullni szégyen,
de hol van már a büszkeségem,
könyörgöm térden állva szépen,
csak egyszer légy az enyém.

Fogadnak gyöngye, hogyha villan,
szememben könnyek könnye csillan,
én meghalnék a karjaidban,
csak egyszer légy az enyém.

Én tudom, hogy méreg,
hogy szeretlek téged,
de oly gyilkos a vágy.
Úgy lángol az ajkam,
mondd, mért nevetsz te rajtam,
ez nem megy így tovább.

A szenvedély bolondja lettem,
a romlás füstje száll felettem,
könyörgöm mégis önfeledten,
csak egyszer légy az enyém.

Én tudom, hogy méreg,
hogy szeretlek téged,
de oly gyilkos a vágy.
Úgy lángol az ajkam,
mért nevetsz te rajtam,
ez nem megy így tovább.

A szenvedély bolondja lettem,
a romlás füstje száll felettem,
kereslek mégis önfeledten,
csak egyszer légy az enyém.

Csak kétszer légy az enyém.
Csak százszor légy az enyém!