Ördögkerék

Téli parkban bús fenyő, szegény,
és a hárs talán tavaszt se remél.
Minden csónak felfordult, úgy ám,
mint a sapka szendergő katonán.

Mégis úgy, mint tavaszunk idején,
egyre forgunk csak az ördög
kerekén, kerekén, kerekén,
de ma álom ez csupán.

És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen, csillagok felé
véled szállok én!

Lá-lá-lá ...

Téli parkunk oly fehér, fehér,
mintha szerelmem lepné be a tél.
Leng a köveken a hűs, puha hó,
fehér tánctér, valcerről susogó.

Elfeledtem szinte már a szemét,
de ha hív az ördög,
perdül a kerék, a kerék, a kerék,
és így látlak egyre még.

És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen csillagok felé
véled szállok én!

Lá-lá-lá ...

És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen csillagok felé
véled szállok én!