Ő az

Ismerem én, naponta látom.
Csupa tűz kisleány.

Ő az, ki így köszön:
Megjöttem, szia-szia, srácok!
Én meg nem ütközöm,
s ezért nem kia-kiabálok.

Már nagylány, mert a tükör előtt,
ó, ha csak ő maga látja,
úgy illeg, és az egyik ujját,
jaj, a körömlakkba mártja.

Csöpp lába, de úgy kopog,
mint harci dob a dzsungel mélyén.
Szélvészként elrobog,
a napfény csillan haja fényén.

Ő az, kit vonz a bugi-vugi,
dzsessz a zene neki, ó-o-o-ó!
És mégis jó leány,
suliban jeles tanuló.

Már nagylány, mert a tükör előtt,
ó, ha csak ő maga látja,
úgy illeg, és az egyik ujját,
jaj, a körömlakkba mártja.

Csöpp lába úgy kopog,
mint harci dob a dzsungel mélyén.
Szélvészként elrobog,
a napfény csillan haja fényén.

Ő az, kit vonz a bugi-vugi,
dzsessz a zene neki, ó-o-o-ó!
És mégis jó leány,
suliban jeles tanuló.

Suliban jeles tanuló.
Suliban jeles tanuló.

Szia, srácok!