De hogyha eljön
Dobos Emőke, Lovas Róbert
Ahol az erdő sűrű,
a hegy az égig ér
Ahol a vizek mélyek,
ott élek csendben én.
Barátok társak nélkül,
magamban járok rég.
Hogyha szól a gitárom,
visszhangzik az ég.
De hogyha eljön az este,
a hold is felkél már,
Az erdőn túl a városban
vár valaki rám.
Tudom, majd egyszer eljön
hozzám a völgy ölén.
Övé lesz minden virág,
övé leszek majd én.
De addig társak nélkül
magamban járok még.
Hogyha szól a gitárom,
visszhangzik az ég.
De hogyha eljön az este
s a hold is felkél már,
az erdőn túl a városban
vár valaki rám.
Tudom, hogy egyszer eljön
hozzám a völgy ölén.
Övé lesz minden virág,
övé leszek majd én!
