Az életemet hol rontottam én el

Előttem állt a nagy világ, álmodoztam mint egy kis diák srác
Nem mondta senki énnekem, vigyázzak nyitott szemmel járjak
Azt hittem jók az emberek és én is boldogságban élek
De sajnos kiderült, semmi sem sikerült nékem
Egyedül élek régen!
Mondják meg végre énnekem összetett kézzel kérdezem:
Az életemet hol rontottam én el
Mitől lett minden színtelen, hogy múlott el ily hirtelen
Az életemből ami szép volt!
A nappaloktól félek már, az éjszakának élek hát
Ott kárpótolnak csillagfényes álmok
Behunyt szemmel minden minden sokkal szebb
Behunyt szemmel minden sokkal, sokkal szebb

Mondják meg végre énnekem összetett kézzel kérdezem:
Az életemet hol rontottam én el
Mitől lett minden színtelen, hogy múlott el ily hirtelen
Az életemből ami szép volt!
A nappaloktól félek már, az éjszakának élek hát
Ott kárpótolnak csillagfényes álmok
Behunyt szemmel minden, minden sokkal szebb
Behunyt szemmel minden sokkal, sokkal szebb