Itt nem élhetek
Kollár Klemencz László, Kollár-Klemencz László
Itt nem élhetek
nincs maradásom
nem nyom szememre
pecsétet álom,
a föld íze
túl sós nekem
lágy lett a könny,
s kemény a cukor.
Ha már nem leszek neked az, ami most:
kenyér az asztalon,
remegés az ajkadon,
bólintás, hogy rendben,
közben szádon a morzsa,
alvás alatt kopogó eső,
tengerbe dobott kő,
ha felülsz majd fáj,
ha lefekszel majd fáj
ha elalszol majd fáj,
de ébren is fájni fog.
Csak hazudni
tudnak a szavak,
hogy maradhasson tisztán,
mit kimondani nem lehet,
itt nem élhetek
nincs maradásom
nem nyom szememre
pecsétet álom.
Azt, aki félt,
hogy elveszít,
s inkább elveszített,
hogy ne féljen.
