Aludni hagyjatok!
Leállítom a forgalmat az utcán,
és ráfekszem a záróvonalra,
nem fogadok több üzenetet,
csak megyek,
aludni megyek...
Jobban néztem tegnap ki, mint máma,
mi az a szív alakú buborék a számban,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludni kéne,
mi az a csúnya seb ott a szívemen,
hirtelen kapott belém a szerelem,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludnom kell.
Csak nézem, nézem, nézem a lányokat,
hideg vasmászókának nézem,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
szeretni kéne.
Sárga festék folyik le a hajamon,
egy elkenődött éjszaka a nyakamon,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
szerelem kell.
Hagyjatok, aludni hagyjatok!
Jobban néztem tegnap ki, mint máma,
mi az a szív alakú buborék a számban,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludni kéne,
Félek, ahol megérint a szerelem,
lila folt nő majd a fejemen,
viszket, viszket, viszket elvakarom,
aludnom kell.
Hagyjatok, aludni hagyjatok!
Aztán zuhanok,
megállítok mindent, ami mozog,
lehajtom a szívemben a sorompót...
Jobban néztem tegnap ki, mint máma,
mi az a szív alakú buborék a számban,
már nem viszket, már nem vakarom
már nincs szerelem, már nincs hatalom,
nem akarom látni a világot,
nem akarok álmodni sem róla,
csak betakarózni
a Feneketlen tóba.
Hagyjatok, aludni hagyjatok!
Nappal azon vagyok,
hogy éjjel jó legyen az álom,
punnyadt pumák pihenjenek
dodekaéder ágyon,
copfot fésüljek majd
barna mártáson,
még ne legyen valóság, már ne legyen álom.
Hagyjatok, aludni hagyjatok!
