Nézz rám a buszon
barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
minden reggel, együtt utazunk
így élünk és gondolkodunk
pörög az idő, forog a kerék
az ereinkben, ég a keverék
a füleiből, hangos zene szól
leszállhatunk, bármikor
tűz a lelke, ragyog a nap alatt
együtt érjük el, az alagutat
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
ó, nézz rám a buszon
barna a haja, a szeme kék
cipője kopott, nekem elég
ő az igazi, csak az enyém
velem utazik, épp ahova én
nézek rá, nincsen zavarban
egymásra borulunk majd, egy hajtűkanyarban
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
kifele bámul az abalkon át
kitalálom hogy mennyire messzire lát
ó, nézz rám a buszon
ó, nézz rám a buszon
