Nem félek semmitől
Fogantatásom óta tart
A karmában a karmám
Ordításban születtem
És ember legyen a talpán
Aki előre meg tudja mondani
Hogy mit ajándékoz az élet
Átnyújtottak a létezésnek
És nevet adtak a lénynek
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
Éreztem a csontjaimban
A fájdalmat, ahogy lüktet
Másztam a földön
Megtanultam járni és a sötétnek
A démonjaival megküzdöttem
Az arcom a falban landolt
A mélyben pislákol egy láng
Ami a túlélésre hangol
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
Esőcseppként pereg az élet
Az égből hull alá
Szétloccsan ahogy földet ér
Csak zuhan, aztán halál
Vérét adta értem egy ember
Viszonoznám, ha tudnám
De mit ér velem, ha én is
Félhalott vagyok már csupán
Nem félek
Többé már semmitől!
Nem félek
Többé már semmitől!
