Igyunk meg mindent
Igyunk meg mindent ma éjjel,
hígítsuk fel veritékkel,
törjük meg az átkot,
ébresszük fel a várost!
Felejtsük el a leckét,
nyissuk ki a szelencét,
induljon meg a mámor,
találjon el ma Ámor!
Látszik, mi a lényeg,
mikor kihúnynak a fények,
A lelkek táncolnak,
életről álmodoznak.
A sorsuk fonalából
vitorlát szőnek a szélben.
Megmossák az arcuk
egymás víztükrében!
Másszunk fel lajtorján,
büszke lányok hófehér combján,
romkocsmák méhében
szülessen újra az énem!
Tereken és utcákon,
szívdöglesztő nyáron
dúshajú szirének
énekelnek az éjnek.
Igyunk meg mindent ma éjjel,
hígítsuk fel veritékkel,
törjük meg az átkot,
ébresszük fel a várost!
Tereken és utcákon,
szívdöglesztő nyáron
dúshajú szirének
énekelnek az éjnek.
Sötétben nincs határ,
mindenki erre vár,
vigyázz mert alkapod,
ragájos flúgosok.
Valahogy vonz a baj,
megront a zűrzavar,
fekete albinó,
pörög az indigó
