Hold
Dorogi Péter, Gálos Ádám, Kiss Sándor
A Hold az égen, a vér az érben,
a hang a szélben, a fák tövében
azt mesélik, hogy itt minden
összeérhet a végtelenben.
Refrén:
Tegnap még vártad a holnapot,
mostanra az idő elkopott.
A végzet nem visz már tovább,
kérdésre választ itt talált.
A tűz csóvája azt csodálja,
hogy repít el a szavak szárnya.
Szirén hangja az óceánban
kalóz fattyát a vízbe zárja.
Refrén:
Tegnap még vártad a holnapot,
mostanra az idő elkopott.
A végzet nem visz már tovább,
kérdésre választ itt talált.
Melléd ült, kézen fogott,
adott neked egy csillagot.
Épp az volt, ami elhozott,
amelyiken ültek az angyalok.
A Föld titokban az égre vágyik,
délibábban egy felhőn játszik.
Ott maradna, ha lenne mersze.
Az égbe zárva, mindörökre.
