Felhő fenn az égen
Átjött hozzám este, éreztem hogy a teste,
arra kért, hogy hűtsem le, mer' felpörgette a hétvége.
Kérte a számom, régen a bárban, azt mondta,
még nem tudja hogy felhívjon-e, ha egyszer talán szükség lenne rám.
Mondtam neki, hogy mostanában inkább kerülöm a balhét,
ha neki mindegy hát lehetek én is néha az ágyban a kellék.
Ha másra vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam, és le kell vágnom a hajam.
Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
Szóval, inspirálja, hogy az élet spirálban folyik meg a részletek,
amiket a lelki-szemetesládában az ember szem észrevett.
Kkidobott emlékek hátán visz az út, ami hozzá elvezet,
aminek a végén kézen ragad és elrepít majd az élvezet.
Arra várt, hogy eltűnjön felőle már ez az árnyék,
az eső sem eshet örökké és kezdődhet a fényjáték.
Ha erre vágyik én nem bánom, ha nem megy túl azon a határon,
ahol szívatva érzem magam és le kell vágnom a hajam.
Refrén:
Felhívott, hogy átjönne,
nem tudja, mér' van felette
felhő fenn az égen.
Ha rájönnék a válaszra,
én lennék kiválasztva
hősnek az életében.
