Kivert kutyák dala
Sipka Róbert
Elhagyott mindenki. Hideg a világ.
Érzed a bőrödön a tél ostorát.
Kihűlő tested az éhség otthona.
Nem szán meg senki, bár mennél bárhova.
Könyörgőn nézel. Bámulsz másokat.
Ma van a legsötétebb, s hallod a szárnyakat.
Nem figyel rád, csak a Hold, s a csillagok.
Elmész örökre, mire a hajnal rád ragyog.
Őseid falkájában új helyet találsz.
Testvéred lesz százezer vadász.
Mikor az utolsókat rúgod,
Nincs jó falat, s nincs simító kéz.
Mikor az utolsókat rúgod,
Nincs becéző szó, s nincs aki rád néz.
Mikor az utolsókat rúgod,
Csak a hűség maradt, ami csak a tiéd,
Meg az alázat és a büszkeség.
