Félúton
[„Félúton” ft. Nap dalszöveg]
[1. verze: Fluor]
Előttem csordogál a hajnal, mögöttem folyik szét az éj
A nappal szilárdít meg, tanít, nevel, lát el öntudattal
Élj a pokolban, de kérj a jóból, érezd magad jobban!
Mint egy játék a sarokban, vársz, majd valaki betoppan
Felemel, nekem a fele se kell, ember
Markolj nagyokat, tessék, legyen a tiéd, a másét is vedd el!
Folyton csak szigorú szemmel figyelsz
Folyton csak szigorú szemmel, de mégiscsak segítesz
Így félúton, hogy jó vagy rossz, azt nem tudom
Nem is fogom, de késő van, és sietnem kell, tekintetеk lábaimon
Ébresztik a reggelt, alvó célokból a tеrvet, soha ne add fel, ma
Legyőzhetsz még minden egyes embert
[Refrén: Nap]
Ú, hányan elmentek, csak úgy meztelenül...
Így jöttél te is a tűzből, és ugyanígy mész majd el
[2. verze]
Egy a zászló, mi emelhet fel, neked ma nyerned kell
Új szemlélettel más is nyer, hát, rúgjuk fel együtt
Amit ránkerőszakolt a múlt, az értelem meg eltűnt
Nyomok nélkül, felettünk, ott egy birodalom épül
Hazugságra, felejtésre bír a hamis könyvek sokasága
Mi? bizony, a történelem átírva
Miért? mert ereinkben folyik már a hamis tinta
Ki akarta így ezt, gondold át, hogy ki akarta!
Hogy ki akarta
[3. verze]
Csak bámulok előre, nézem, ki győz és ki dől be
Talán viheted még többre, holnap önmagadra döbbenve
Már senkire nem számítasz, de vezérnek születve
Nem számít az már állomásnak se
Mi álom másnak, nagy mese
Hát gyűjts erőt, és törj ki a szerepből
Csináld őrületből, szeretetből, meglásd, minden megdől
Nincsen korlát, kibontom a vitorlát, én irányítok még akkor is, ha
A kormányt elengedem... siklom a vizeken
Tekintetem a távolban, már ezer év is eltelhetett
Azóta, hogy otthonom otthagytam
Épp elég testet megjártam, bár tényleg nem emlékszem
De belőlük egy kis darab itt bennem, és bennük is belőlem
Még tüzet gyújt, de jön egy út, éj felé tartó járattal
A bánat, máris érkezik, most fizess nagyobb árat
[Refrén: Nap]
És még hányan elmennek, ők is meztelenül
Így jöttem én is tűzből, és ugyanígy megyek el
Ó, a tűz és az éj között félúton, és még mindig meztelenül
Csúnyán, könnyesen, csomós hajjal, s a hajamban tollal várlak itt
A tűz és az éj között, félúton, és még most is meztelenül
Kívül még piszkosan, rengeteg zajjal, de belül már tisztábban
De belül már tisztábban... Egy picit...
