Mint két gálya

(Elisabeth):
Szívünkben érzés, meg erő, de van, mit meg nem old.
Erős a hit, de látod minket fel nem old.
Vártunk tán csodád, ám de már nincs miért.
Közös út, ha volt is egykor, véget ért.

Fáradt gálya éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Épp csak összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény.

(Ferenc József):
Ha mindig túl nagyra törsz,
úgy az keveset se ér.

(Elisabeth):
Tán te vagy kishitű.

(Ferenc József):
Egymásra jól vigyáznunk,
csak az legyen a cél.

(Elisabeth):
Milyen roppant egyszerű.

(Együtt):
Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss.
Akkor tán érthetnénk mégis majd egymást.

Mint két gálya éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én.
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mond mért sápadt így el bennünk a fény?

(Elisabeth): ---> (közben Ferenc József)
Te meg én két gálya éjnek tengerén.
De a célunk már más, arra mész te, s erre én.

---> (Ferenc József szövege):
Ne bánts hát, ne hagyj el,
ne dobj el, hisz szeretnélek én.
Ne bánts hát, ne hagyj el,
ne dobj el, a magány nem segít.

(Együtt):
Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már.
Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?

(Ferenc József):
Ne dobj el!

(Elisabeth):
No hidd el, ami elmúlt, nincsen már!