Egy házasság állomásai
(Lucheni):
Hogy Bécsben látja őt, bosszankodik a jóságos Halál,
bősz haragja érthető, hiszen préda nélkül áll!
S ha mégse smakkol Sissy-nek e tejbe-vajba frigy,
hát én szerintem nem kizárt, hogy a Halál intézte így!
Egy házasság állomásai!
Egy éve házas már, de túl magányos sokszor ő,
egy kismadár a társ - a férje ritkán jő!
De még egy házas év, és máris szült egy kisleányt,
csak nem szabad, hogy ő nevelje a babát!
(Elisabeth):
Hová tűnt a lányom?
(Sophie):
Nos, magamhoz vettem őt!
(Elisabeth):
Adják vissza, azt kívánom!
(Sophie):
Ne kérd idő előtt!
(Elisabeth):
Kérdezésem nélkül kapta az ön nevét!
Mért Sophie-nak keresztelték?
(Sophie):
Nem kértem véleményt!
(Sophie, udvarhölgyek és
közben Elisabeth):
Franz Joseph, szólj már végre,
Hisz ő is csak tovább ez nem megy így!
egy gyermek még,
Ellopta a lányom tőlem, nem bírná
álnok és irigy! gyermekét!
(Ferenc József):
Itt nem kell félned, drágám, Itt, Bécsben kell
anyuka tudja majd, nevelni őt,
gyermekkel prímán bánik, ha otthon
és csak jót akar! nem tették!
(Elisabeth):
Értem, tehát cserben hagysz!
(Ferenc József):
Mert nem kell most harc!
(Elisabeth):
Cserben hagysz!
(Ferenc József):
Értsd meg végre, nincs más választásom!
(Lucheni):
Gracie!
(Elisabeth):
Adják vissza a gyermekem!
(Lucheni):
Még egy házas év,
és íme, újabb lányka jő,
de őt is elviszik -
Sissy hiába sír!
De lassan rájön már, hogy úgy juthat előbbre ő,
úgy nyer csak csatát, ha alkudozni bír!
1856. október
(Kamarillák I.):
Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!
Szép nőt csak, mást se akar
látni sok olasz, s magyar!
Biztosan sikert hoz ő -
egy pompás osztrák nő!
(Kamarillák II.):
Meg kell korbácsolni őket
mind, az összes felkelőket, (Mind együtt)
aztán jöjjön majd a szépség,
hogy a bosszút elfelejtsék!
Szépségével hatni bírhat,
s nem mindegy, hogy merre is hat!
(Ferenc József):
Szépséged hasznot hozhatna,
utazz vélem hát!
Bájoddal szolgáld Budán
a nagypolitikát!
(Elisabeth):
Add vissza két kislányom -
ennyit tán kérhetek,
s akkor majd a politikában
megsegítelek,
de el kell vinnünk őket!
(Ferenc József):
Ahhoz kicsinyek még!
(Elisabeth):
Ha ők nem jönnek, én sem!
(Ferenc József):
Legyen kedved szerint!
(Lucheni):
A szép pár tehát útra kelt,
négy éve immár, hogy egybekelt!
De Magyarországon vár reájuk -
hisz sejtik, ki ő! Vagy nem?
DEBRECEN
(Batthyány Elemér):
Én ezt a császárt nem köszöntöm!
Ő végeztette ki apámat, csupán, mert
szabadságot kért a magyaroknak!
Nagyanyám hiába könyörgött kegyelemért!
(Károlyi István):
Köszöntsd akkor a császárnét!
Ő magyar-párti.
(Andrássy Gyula):
Mert az anyósa őt is megfosztotta
a szabadságától, ahogy minket!
(Károlyi István):
Nézzétek csak meg, szép és büszke!
És milyen szerelmesen néz rá a császár!
Nem is kérdéses, hogy Elisabeth
legyőzi az anyacsászárnőt!
(Andrássy Gyula):
És az is lehetséges, hogy rábírja a császárt,
adja meg Magyarországnak a függetlenséget!
(Károlyi István):
Az anyacsászárnőt semmi
nem érintené érzékenyebben!
(Batthyány Elemér):
Értem. A szövetségesünkké kell tennünk Elisabeth-et!
(Károlyi István):
Én azt hiszem, hogy máris az.
Megtanulta a nyelvünket is,
amit az anyósa annyira gyűlöl.
A gyermekeivel állítólag csak magyarul beszél.
(Batthyány Elemér):
Mind a két kicsit magával hozta az útra.
Betegnek látszanak.
(Károlyi István):
A kis Sophie-nak magas láza van.
Aggódnak az életéért.
(Andrássy Gyula):
Az aggodalom csak még szebbé teszi!
