Az új kollekció

(Lucheni):
Az új kollekcióm
A réginél is népszerűbb
Hisz príma áru mind!
De főleg itt e képek
A gyászoló anyával,
ki sűrű könnyet hint
A szívre úgy hat ez
A bánat és e gyászos érzemény,
Hogy kezded hinni már,
Az, ki nagy hatalmat bír,
A mélybe könnyen hull szegény.
Ha más vagy, mint az átlag,
Az élet fájni fog
Ám ez ócska bölcselet csak,
Sőt, úgy is hívhatod:
Giccs! Giccs!

A szép Elisabeth,
amint csak módja nyílik,
rögtön útra kel
A férj nyomában jár,
De mindhiába űzi Sissy-t,
Úgysem éri el.
A Császár attól félt,
Hogy végleges a büntetés talán...
De enged lám a nő,
És csak összejönnek ők egy holdas éjszakán...

(Ferenc József):
Tudod, mért jöttem...

(Elisabeth):
Nem. Bár sejtem.

(Ferenc József):
Gyere haza, Sissy!
Mi ketten összetartozunk.
Én még mindig így gondolom.
Szeretlek.
És azt beszélik,
hogy a szerelem minden sebet begyógyít...