Ma te mesélj
Medres János
Fiam az esti szél kinn ezer ibolyát csókol,
Sajnos már kifogytam réges-rég a mese szóból.
Nézd mennyi lámpácska hunyorog ott fenn az égen.
Ringass el engem a felnőttet most egy mesével.
/: Ma te mesélj fiacskám jó apádnak szépen,
s hallgatlak én, mint te valaha régen.
Szemed színét én szórtam be kék ibolyákkal
Mond a mesét, s láss te most jó pajtást apádban. :/
Kisfiam én már az utakat fáradtan járom,
Szempillám sötétjén oly ritka vendég az álom.
Látod a végtelen égbolton hány csillag ég el.
Hozd vissza nekem a gyermekkort most a meséddel.
/: Ma te mesélj fiacskám jó apádnak halkan,
bánat zenél egy messzi zongorafutamban
Volt hol nem volt, a mese virágzik a szádon,
nevet a hold, s én sírok most a boldogságtól. :/
