Két kávéscsésze

Asztalomon két porcelán kávéscsésze áll,
Mindkettőből kifogyott rég a fekete már.
Egyik csészén egy férfiszáj hagyta hangjegyét,
a másikra én csókoltam szám rúzsos tüzét.

Tűnő életem egy része, két porcelán kávés csésze.
Két néma tárgy és semmi több, valakit elnyelt rég a köd.
Akit hiába vár
két csésze vissza már.

Két porcelán kávéscsésze áll az asztalon,
Kint már lassan hajnalodik még sem alhatom.
Miközben a gondolatom messze, messze jár
egyik csészén mintha sírna az a férfi száj.

Tűnő életem egy része, két porcelán kávés csésze.
Két néma tárgy és semmi több, valakit elnyelt rég a köd.
Akit hiába vár
két csésze vissza már.

Két porcelán kávéscsésze, két régi barát,
rólatok a víz lemosta két száj nyomát.
Ha egyedül feketézem, s kint zokog a szél,
előttem két kávéscsésze a múltról mesél.

Tűnő életem egy része, két porcelán kávés csésze.
Két néma tárgy és semmi több, valakit elnyelt rég a köd.
Akit hiába vár
két csésze vissza már.