Pánik

A szobában van
Hallok valamit
Valami, valami olálkodik itt
Fújtat, duzzad
A padlón koppan
A nyála
Nem nézek oda, de ott van
És megérezte, hogy megijedtem
Hogy nincs itt senki, csak mi ketten
És most úgy mozdul meg
Hogy én már tudom
Ő figyel és én
Ólálkodom

Némulok, rettegek
Kérem, de nem múlik el
Könyörgök, de nem felel
Nem tudok, nem lehet
Nem hall, nem ért
Vagy én vagy ő
De ő is pusztul, hogyha én
Megfog ölni, nincs remény
Agyatlan élősködő

A félelem, mint rák
Nem fékezi meg magát
Az övé, ami lakatlan
Ami nem az enyém magamban
Ő szép belül én elfogyok
Egyre vékonyabb vagyok
Nem tudom nem kapok levegőt
Fulladok, fulladok, fulladok

Nincs szünet
Végtagok sincsenek
Csak lüktetés
Dobog, vernek, ütnek és
Fulladok, fulladok, fulladok
Fulladok, fulladok, fulladok
De ez még én vagyok

Nincs szünet
Végtagok sincsenek
Csak lüktetés
Dobog, vernek, ütnek és
Fulladok, de én vagyok

A fulladás az én süket agyamban
Az én idő
Én fájok, az én tüdőm
Az én szívem, én verek
Én viszem, a vérerek
Végébe az életet
Méterek és méterek
És kézfej, ujjak, ujjbegyek
Megcsűröm a csontjaimban
Belémgyűlik mind, amim van
Ez itt a én helyem
Elfogadom az életem
Pusztulj félelem!