Elvesz a föld
Bokor Gyula, Bokor Tibor
A csillagok közt jár az idő,
előhívom álmaim, vágyaim.
Egy újabb napnak vége már,
egy félbemaradt, elnyíló pillanat,
mit elvesz tőlem majd egyszer a föld.
A boldogságomat mosolygom,
a csalódásokat fájlalom.
A sok-sok harc mi reám vár,
mind egybeolvadnak,
mint egy hosszú pillanat,
mit elvesz tőlem majd egyszer a föld.
Elvesz a föld,
egyszer elvesz a föld, óh
egyszer elvesz a föld, óh
Mit elvesz tőlem majd ez a föld.
