Ellopott szerelem

Az ördög bontja a pezsgőt, ez a nap az övé;
Pedig régen minden a miénk volt, csak szálltunk felfelé.
Könnyedén, mint a felhő, játszva, mint a szél;
Ahogyan sírva szól ez a dallam, s egyszer úgyis véget ér.

És látod minden egyes csók, mint egy elszakított lánc, kedves:

Refrén:
Zsebre dugott kézzel állok és várom, hogy visszanéz;
Tudom, hogy visszafordulsz és látom majd, hogy a szíved mellé férsz, mindig.
Mindketten érezzük, hogy a legrosszabb időben,a legrosszabb helyen;
Ennek az ellopott szerelemnek a végét nem láthatjuk sosem...

Rég tudom, hogy a dolgok jönnek majd úgy mennek el;
Mintha itt se lettek volna, de miért pont az megy el...
Aki szívemnek dobogást, a számnak szót, szememnek fényt
Fülemnek édes dalt adott, testemnek vért, mond miért...

És miért van, hogy minden egyes csók, mint egy elszakított lánc, kedves.

Refrén: (2x)
Zsebre dugott kézzel állok és várom, hogy visszanéz;
Tudom, hogy visszafordulsz és látom majd, hogy a szíved mellé férsz, mindig.
Mindketten érezzük, hogy a legrosszabb időben,a legrosszabb helyen;
Ennek az ellopott szerelemnek a végét nem láthatjuk sosem...