Szerelmek városa
Halász János
Állok a hídon
Itt lassan vonulnak a hosszú hajók
És visznek magukkal, és emlékezem
Hányszor jártam a nagy vizeken
Mint egy ismerős idegen
Boldog is voltam
A hangokat tudtam, és nem túl sok mást
És pörgött a só, egyszer itt, máskor ott
És volt, ahol volna jobb
De úgy van írva, hogy itt vagyok
Álmok és szerelmek városa
Sehogy nem talál békét soha
Felrepít, de vissza is rántana
Ide fordít mégis, és minden haza
Ékszer a porban
Hogy mit látsz meg éppen, az mind változó
A hegyről, a völgyből más látható
De szét sose bontható
Mindig egymáshoz tartozó
Álmok és szerelmek városa
Sehogy nem talál békét soha
Felrepít, de vissza is rántana
Ide fordít mégis, és minden haza
