Kérlek
Ha a remény hal meg utoljára, én még hogy hogy élek?
Nem Értem, de tudom mára, hiába beszélek,
Hibátlan nem leszek, értsd meg, de mindent megtennék érted,
Mert én betartom mindig, amit megígértem,
De te mégis lenézel, mert hát mindenki mást képzel,
Ámítás képtelen képpel, haver tégy úgy, ahogy érzel,
A sors tévútra vezérel,
Barát segítő kezével,
Sokkal jobban menne minden,
Sokkal könnyebb lenne hinnem,
De hát kitartásunk sincsen, persze vágyak, azok vannak,
Fáradtan állok újra harcba, szürke ember tömeg arccal,
Minden szépet eltakarva kész akarva adnám fel,
De nem hagyhatom, abba mondd, meg miért hagytál el?
Itt már senki sem felel, lenéz, lekezel,
A hibákat részletezd el, mer ő félre nevel,
A másik meg nem feled el, ne viccelj, kínomban nevetnem kell.
Refrén x2
Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.
Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.
Igaz ölelés helyett, csak száz utolsó csókjait,
Számos hazug bók, még belefulladtok,
Lehurrognak akkor is, ha jót mondtatok,
A szleng vontatott, pont úgy, mint a hónapok,
A napok,
A hetek, csak küzdök veletek,
Szeretet? Áh!
Mára már csak rideg fogalom,
Kihűlt szívek tömkelege, itt az enyém odaadom,
Megfogadom,
Hogy boldog lesz a vége,
Egy kedves kis rajz, egy napocska fel az égre,
Kezem a kezedben, a kezedben féltem,
Elfelejtett szerelmek, pedig alig éltem,
Emlékek nevetnek, ne tedd, ezt kérlek,
Elsuhanó élet, elsorvadó lélek,
Veled mennék tényleg, de te elengedtél végleg,
A hiány a fájdalom, végül úgy is szétszed,
Zihálva hátradob, egyedül lesz végem.
Refrén x2
Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.
Kérlek, ne hagyj magamra, csak újra hadd bízhassak benned,
Magány, Fájdalom, vállalom, de egyedül már nem megy,
Magamat áltatom, láthatod belőlem csak ez lett,
Nem adom fel, habár mindig újból vesztek.
