Zene
Elfáradtam nagyon,
nem érzem már a karom.
Járjuk az utcát ketten,
csak a dallam van velem.
Néha megállok egy sarkon,
s a csendet betölti a hangom.
Magamnak énekelek és érzem,
jobb lenne mindig veled.
A helyzet most már más,
rád gondolni kínlódás.
És mégis ketten vagyunk,
igaz, hogy nincs egy vasunk sem.
De a zene mindig velem marad,
nem úgy mint te, aki válogat.
Lá-lá-lá ...
Szeretnék üvölteni néha,
ha meglátlak mással járni.
Odarohanni hozzád,
történjék utána bármi.
De eszembe jut, hogy nem lehet,
s ez nem szegi mégse kedvemet.
Mert többet többet ér nálad a zene,
ha nem is hiszed.
Mi csak az enyém, látod,
nem úgy mint a te szíved.
És mégis ketten vagyunk,
igaz, hogy nincs egy vasunk sem.
De a zene mindig velem marad,
nem úgy mint te, aki válogat.
Lá-lá-lá ...