Hosszú az út

Elbújt már a hajnal,
s a reggel tiszta hanggal,
újra vár rám.
Elmúltak az álmok,
de rád már nem találok,
hol vagy már.

Fáradt minden percem,
hisz mondd, hogyan felejtsem,
aki voltál.
Össze kéne jönni,
és újra megpróbálni,
én várok rád.

Hosszú az út, de rövid az élet,
nem kéne harcolni már.
S ha nehéz a súly, add nekem, kérlek,
én vinném egy életen át.

Egy mélyedés a párnán,
az arcod, mintha látnám,
úgy mint régen.
A képek visszatérnek,
ahogy változnak a fények
a szívemben.

Érted sír egy dallam,
egy régen hallott dalban,
s téged szólít.
Az együtt töltött esték,
s a bennem élő emlék,
téged hív.

Hosszú az út, de rövid az élet,
nem kéne harcolni már.
S ha nehéz a súly, add nekem, kérlek,
én vinném egy életen át.

Messzire fújt tőlem az élet,
de érzem, hogy visszatalálsz.
S ha az elkezdett út végére érek,
veled eggyé lesz szív és a vágy.

Ez az út visszatáncol,
magához láncol, s körbezár.
Semmi baj nem érhet,
hisz tudod jól, számíthatsz rám.

Hosszú az út, de rövid az élet,
nem kéne harcolni már.
S ha nehéz a súly, add nekem, kérlek,
én vinném egy életen át.

Messzire fújt tőlem az élet,
de érzem, hogy visszatalálsz.
S ha az elkezdett út végére érek,
veled eggyé lesz szív és a vágy.

Ha visszatalálsz.