Vége már
Keszthelyi Béla, Pinkola Zoltán
Ma reggel nem ébredek fel,
Ez a reggel egy másik reggel.
Ez egy végtelen álom,
Hogyha akarom, látom.
Újra éltek, újra féltek,
Súlytalan jövök felétek.
Keresztül házakon, fákon,
Keresztül tűzön és lázon.
Ma éjjel viharral álmodsz,
Tudod, a reggel majd változást hoz.
Figyelnek, követnek, látnak,
ők is a reggelre várnak.
Hidd el, egyszer viharra ébredsz,
Álarcodban a falhoz térdelsz.
Arcok a fekete vásznon,
Keresztül tűzön és lázon.
Ezután se ébressz fel,
Csak ha vége, vége már.
Hogy régen nem érdekel,
Az biztosan kár.
Holnap sem ébredek fel,
Csak, ha vége, vége már.
Hogy régen nem érdekel,
Az biztosan kár.
Majd persze fáj,
Hogy vége, vége már...
