Soha már

Pörög a két kerék.
Fantomkerékpárján
Jobbról balról lejárt
álmokat előz
A zenétől nem hallja,
Hiába ugatja
Egy oszlophoz kötve az ősz

Forog a két kerék
Végtelen a reggel
Az örök szalag folyton körbe-körbe jár
Filmünknek itt vége
És nem jár más cserébe
Csak a szavakat osztó száj

Már nem dobog, nem fáj.
Már nem repül, nem száll.
Nem beszél, nem remél.
A semmire vár
Ha nem dobog, nem fáj.
Már nem repül, nem száll.
Nem beszél, nem remél.
Soha már.

Örök az ébredés,
A valóság csak hátrál,
Váratlanul megáll vágyaink előtt.
Rejtély miért hagyja,
Miért nem mutatja
A félelmet két tánc között

Halad a vég felé
Elindul, még felkel
Emlékek mentén napról napra beljebb jár.
Álmainknak vége,
és nem jár más cserébe
csak a szavakat osztó száj

Már nem dobog, nem fáj.
Már nem repül, nem száll.
Nem beszél, nem remél.
A semmire vár
Ha nem dobog, nem fáj.
Már nem repül, nem száll.
Nem beszél, nem remél.
Soha már.