Évek múlnak el I.
A múltnak élsz csak és keresed az álmod,
De színfalak mögül látszik a világ
Hamisak a képek, sötétek az árnyak
Szürkék a virágok, feketék a fák
Ellepnek a gondok, nyomnak szinte fájnak
Reménytelen vágyak, hosszú éjszakák
A földre érnél, de nem ér le a lábad
Visszazuhanni nem tudsz már
Évek múlnak el
Átértékelődik az élet
A múltad nem felel
Némák az elmúlt évek
Korlátok közt élsz és menekülni kéne,
De visszatart egy bűvös átható erő
Szükség lenne fényre, egy támaszt nyújtó kézre,
De sötét most az éjjel és üres a szobád
Emlékekből élsz, ábrándokat kergetsz,
És nem mondja meg senki, mit hoz a jövő
Ébredj fel hát végre, és nézzél fel az égre,
Nem élhetsz a múltnak, az élet megy tovább
Évek múlnak el
Átértékelődik az élet
A múltad nem felel
Némák az elmúlt évek