Egypár
Beck Zoltán
Annyi jó szagú nő van
És annyi jó szagú férfi
És annyira vágynak arra
Hogy együtt tudjanak élni
A szemükben nincsenek fények
A szívükben lakik a bánat
Az ujjaik alkatrészek
Amiket jól használnak
Már nem az ösztön vezérel
Csak szavakba pakolok terhet
Nem vesztettünk el semmit
Csak a jó napok polca megtellett
Napfény akartam lenni
Friss zápora a földnek
Szél a hajadban, patak
Ami kavicsot görget
Te meg az én kavicsom volnál
Az én féltett növényem
A szavaim, a metaforám
Minden giccses reményem
Te meg az én kavicsom volnál
Az én féltett növényem
A szavaim, a metaforám
Minden giccses reményem
